Félegyházi Közlöny, 1947 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1947-07-26 / 30. szám

2 A nagy perhez... Petőfi szü­letéshelye kérdésének teljes tisztázása Petőfi Sándor mindig Félegyházát nyilvánítja születéshelyének,­de a Szülő­földemen c. költeményében, melyet 25 éves korában irt, ott jelzi hogy nem bent a városban, hanem annak a táján született. Az endrődi ref. egy­ház anyakönyvébe is Félegyháza van beírva esketésekor születéshelyének. (Pesti Hírlap 1933. március 23.) Mikor 25 éves korában félegyházi látoga­tásáról hazatért Budapestre, érdekes leírását adja a szülőföldjének a Kis- Kunság c. versében: „Hova szívem, lelkem mindig, mindenhonnan vissza­­vissza vágyott, újra láttam végre szü­letésem földjét, a szép Kis-Kunságot. Bejártam a rónát, melyet átölel a Duna- Tisza karja f­ölében, mint kedves, mosolygó gyermekét az anya tartja". Az ő születéshelye tehát nem lehet sem Kiskőrös, sem Kecskemét területe, mert egyik sem tartozik a Kiskun­sághoz és egyik várost sem öleli úgy a Duna-Tisza karja, mint kedves, mo­solygó gyermekét ölében az anya; de Kiskőrös, meg pláne, csakis a fe­jét vagy talpát képviselhetné egy anyá­nak, ölét azonban nem. Hogy hol született meg Petőfi, annak rejtélyét lehetett neki mások elbeszéléséből, de saját érdeklődése folytán személyesen is megállapítani. Félegyházáról későn, vacsora elköltése után indult haza Kiskőrösre Petrovics várandós álla­potban lévő feleségével. Kocsisa izsáki ember volt, aki az éji homályban utat tévesztett s az aggodalmában vajúdás közeledtét érző anya érdekében egy gyertyafény vezetésével tudakolódzni ment útbaigazításért. Mire visszatért, már megszületett a gyermek; egy épen a tanyájáról kocsiján hazafelé tartó félegyházi lakos útbaigazításával ha­mar elértek a Kiskőrös felé vezető út kezdetéhez, igyekeztek is mielőbb hazaérni s a gyenge csemetét a lehe­tőség szerint mindjárt reggel megke­resztelte­m, amire Petrovics mészár­széki pacalosa, Agó F. vitte szánkó­ján, de már Kiskőrösön, nem pedig Kiskőrösre. Hiábavaló akadékoskodás és vitá­­zás tehát máshol keresgélni Petőfi születéshelyét, mint ahol ő tudta és híresztelte, vagyis a félegyházi Bugac­­monostor puszta területén. Lehet, hogy utat tévesztő fuvarosuk már nem sok idő múlva Kecskemét területére ért volna, ha a véletlen nem segíti őket megnyugtatóbb megoldáshoz. Bugac­­monostor azon része tehát, ahol Pe­tőfi született, csakis Kiskunfélegyháza tulajdona lehetett akkor (127 évvel ezelőtt), ha most már nem is az. A Petőfi Társaság két elnökének vé­leménye e kérdésben nemcsak ellen­mondás, de önmagukat lealázó is. Beöthy Zsolt szerint Petőfi szégyelte Kiskőröst vallani szülővárosának. Fe­­renczy Zoltán épily gyenge ekadatolása, hogy csak kisgyerekkorában élt Kis­kőrösön, tehát nem tudta, hol szüle­tett, ellenben Félegyházáról már vol­tak emlékezései, tehát ezt vélte szülő­helyének is. Dr. Cserép József ny. egyetemi tanár. Egy gondolat b­ánt engemet... Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, A melyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj én nekem ! Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; Legyek köszirt, mint a hegyről a völgybe Egett földet rázó mennydörgés dönt le....— Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva sikra lép, Pirosló arczczal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: „ Világszabadság !“ S ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyugatig, S a zsarnokság velők megütközik: Ott essem el én, A harc mezején. Ott folyjon az ifjúi vér ki szivemből, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az aczéli zörej, A trombita hangja, az ágyúdörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra, S ott hagyjanak engemet összetiporva. — Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap, Hol ünnepélyes, lassú gyász­zenével És fátyolos zászlók kíséretével A hősöket egy „ ízös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság ! Félegyházi Közlöny Hírek a Béke jámboráéról Az első hír, amit közölhetek, kü­lönösen­­reám nézve szomorú : ma­­gánértesítés szerint, valutáris nehéz­ségek miatt a kijelölt magyar cser­készcsapatnak csak 30 %-a mehet el a jámboráéra. Én ebben a szám­ban — sajnos — ezideig nem va­gyok benne, de ígéretet kaptam rá, hogyha a szám emelkedik, az emel­kedésért pedig a vezetőség éjjel­nappal küzd,­­ én is bekerülök a csapatba. Cserkés­­szívvel, zúgolódás nélkül veszem tudomásul ezt a döntést, csak azok bocsánatát kérem, akik, ha nem is az én cikkeimre, de a jamboree közvetlen híreire lapunkon keresztül kiváncsiak — ha nem tu­dom híreimet eljuttatni. Ezideig a helyzet az, hogyha a magánértesítést hivatalos értesítés nem erősíti meg, 25-én elindulok a hárshegyi előtáborba, mely augusz­tus 3 ig, Franciaországba való in­dulásig tart. Vagy erről a táborról, vagy — bár úgy legyen — a Franciaországba való készülődésről jövő heti számunk­ban beszámolok. Jó munkát! Bottlik Mihály cserkész. RETORT A FASZÉN kapható, mész, cement, tégla, cserép mindenfajta építő és tüzelőanyag állandóan raktáron Spiller László üzletében Csillag és Klapka u. sarok 3-1 . Kik érkeztek haza ? Az elmúlt héten Debrecenbe érke­zett vagy már itthon lévő hadifoglya­ink névsora: Szabó József, Potyesz Sándor, Berta László, Zarándi József, Makai Zoltán, László Mihály, Kovács János, Kiss János, Seres János, dr. Bense István, Sebők Lajos, Bálint József, Fekete Gergely. Majsajakabszállás: Bende János. Alpár: Bozsik Ferenc, Berkes András. Szánk: Boris János. Kiskunmajsa: Csirka Sándor, Farkas István, Hunyadi Imre, Hunyadi Mi­hály,­ Kertész József. Kiskunfélegyháza Balogh Ferenc, Serfőző József, Pallagi Ferenc, Papp Mihály, Boros Ferenc, Balogh Béla. GYÚJTOGATNAK T00 évvel ezelőtt Félegyházáról indult el az a tűz, ami a magyar nép lelkét felgyújtotta. 100 évvel ezelőtt indult el az a fáklya, amiből az elnyomott milliók tüzet, erőt és világosságot vettek s amivel lángba borították a zsarnokság korhadt palotáját. ■ Petőfi Sándor, városunk nagy szülötte gyújtogatta a korbáccsal, éhséggel, német zsandárral terrorizált magyar népet s ennek a gyúj­togatásnak köszönhetjük, hogy a mai magyar demokrácia szilárd alapokra épülhetett. Petőfi lánglelke azóta is szüntelenül gyújtogat és sürget a teljes felszabadulásra. A magyar demokrácia minden erőt belefektet, hogy a gazda­sági jólét megteremtésével a nép széles rétegeinek lehetővé tegye az emberi életet, ugyanekkor vannak erők, amelyek lehetetlenné akarják tenni a fejlődést és útjába állnak a népjólét biztosításának. • Naponta zúgnak a tűzoltó szirénák. Az utóbbi hetekben csak­nem naponta lángba borult egy egy fontosabb gyárépület. Ezek a gyújtogatások több mint 50 millió forint kárt okoztak eddig. A felbujtók, akiknek minden eszköz jó, amivel a demokráciá­nak, a dolgozó magyar népnek kárt okozhatnak, nem gondolnak arra, hogy a megfeszített erővel dolgozó munkásság megelégeli egyszer a rombolást ? Nem gondolnak arra, hogyha a türelem véget ér a munkásöklök szétloccsantják a demokrácia ellenségeinek koponyáját ? Petőfi Sándor a zsarnokság ellen és a népszabadságért gyúj­togatott. Ezek az alávaló idegen zsoldosok a népszabadság ellen, a gazdasági rabszolgaság visszaállításáért gyújtogatnak. Hisszük, hogy a magyar demokrácia megadja a választ és százszoros kínhalállal sújtja azokat, akiknek bárminemű csekély közük is van a nemzeti vagyon megsemmisítéséhez. Olcsóbb lett a burgonya A Földmívesszövetkezet munkája A szövetkezeteket ma elsősorban a város burgonyaellátása foglalkoz­tatja. Már eddig is történtek külön­féle akciók, melyeknek eredményekép a burgonya ára 80 fillérre esett. A jövő héten traktorvontatású teherko­csikkal az ország főbb burgonyter­­melő vidékeire indulnak, hogy a szorongató problémát néhány vagon jó minőségű új krumplival végleg meg­oldják. A szövetkezeti tőkén vásá­rolt burgonyát az eddiginél jóval alacsonyabb áron, majd elsősorban az ellátatlan városi lakosságnak jut­tatják. A Szövetkezetnek egyébként két cséplőgépe dolgozik Félegyháza kör­nyékén, darálómalmot indít és a volt Bauer-birtokon szeszfőzdét létesít. A kisparasztok termését közösen, jóval magassabb áron értékesíti, mint­ha maguk kereskednének. Szövetke­zeti alapon adják el a gabonát, ké­sőbb a kukorica és bortermést, és a Szövetkezettől kapják meg, amire szükségük van. Pillanatnyilag éppen nagymenyisé­­gű fa fabehozataláról tárgyalnak. (Éppen jókor, mert a legtöbb házban főzni sem tudnak már mivel.) A szép és eredményes munka las­sanként meggyőzi az újgazdákat és az egész közvéleményt arról, hogy az egységbe tömörülés hathatósan megvédi a kisbirtokosokat mind a gazdasági helyzet túlságos nyomás­tól, mind a lappangva leselkedő reak­ció ilyenfajta támadásaitól. Hol kerékpározzunk? Divattá vált manapság a közvéle­ménykutatás. Valami szőnyegen forgó kérdésről, megkérdeznek boldog- bol­dogtalant, összegezik a véleményeket és­­ összegezték a véleményeket, így tettem én is. Városkánkban u. i. kor­­­szakalkotó esemény történt: ismét a gyalogosok kitorolják a Kossuth utca sétányait. Ez tényleg új korszakot jelent, mert ezután már nem a sétálók, ha­nem a kerekezők fognak káromkodni, és ez különbség. A közlekedési rendőrnek szegeztem neki először a kérdést: Mi a véle­ménye a kis tilalmi táblácskákról? — „Rendnek muszáj lenni – mon­dotta röviden, mert szolgálatban volt. Második áldozatom Kokó, a mecha­nikus. „ Nagyon helyesnek tartom ezt az intézkedést. A rossz úton a gépek hamarább tönkremennek, és elvesz­tik alkatrészeiket, így ezen a héten már eladtam egy kiló anyacsavart.“ Felült gépére, és a járdán elrobogott. A boldogtalanok szószólójaként De­zsőt sikerült elcsípnem, amint épen egy vaskereskedés ajtaján lépett ki, kezében egy kanállal. Szólt „Várj rög­tön jövök, csak összeszedem a ki­köpött tüdőmet.“ Úgy hallottam egy-egy elejtett szó­ból, hogy a kerékpárosk között emlék­tábla-bizottság alakul. Néhány figyel­meztető cédulát fognak elhelyezni a főútvonalon: „Ki itt elmész hagyj fel minden reménnyel !“ vagy „Gon­dolj jövendő gyermekeidre“ felírás­sal. Még nem tudtak megegyezésre jutni. — Nos — Gazdátlan disznók Egészen rendkívüli jelenség Fél­­egyházán, hogy nap mint nap gazdát­lan 100 kg. körüli disznót hajtanak be a rendőrségre, mint árva, kóbor jószágokat, amiknek a tulajdonosai a legnagyobb publikálásra sem jelent­keznek. Lapunk már írt „gazdátlan kóbor“ kutyákról, de úgy mint egy sürgő­sen orvoslandó hibáról. Akkor még nem tudtuk, hogy a 100 kos pocák is kedvet kapnak a gazdátlankodásra. Még kevésbé gondolhattunk arra, hogy a boldogtalan tulajdonos sem jelentkezik értük. Rövid időn belül már a hetedik ilyen kóbor disznót vette pártfogásba a rendőrség. Mi lesz, ha ez sokáig így tart? Akinek hiányzik a disznaja s ed­dig még nem vette volna észre, azonnal nézzen utána. Köszönetnyilvánítás. Mindazon rokonoknak és is­merősöknek, a dohánybeváltó munkásainak, akik felejthetetlen kislányunk LÉNÁRT PANNIKA temetésén megjelentek, ravatalá­ra koszorút vagy virágot helyez­tek, részvétükkel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton há­lás köszönetet mondunk, Szabó család.

Next