Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-31 / 26. szám
1978. január 31. • PETŐFI NÉPE • 5 Műértés, műélvezet im iöi i \ w;\ tisztt:i ö.n: voi.t Kiskunfélegyházán A művészeti alkotások szellemi birtokbavétele kétirányú: érzelmi és értelmi. A kettő elválaszthatatlan egymástól. Csak érzelmeink alapján nem tudjuk Igazában élvezni a művet, de fordítva is igaz: a mégoly kiművelt esztétikai tudás sem nélkülözheti az érzelmi átélést. Az érzelmi hozzáállás, ha nem is fontosabb, mindenesetre elsődleges, s az erre való képesség a legtöbb emberben adott. A kezdet kezdetén mindannyian így közeledünk a művekhez: érzelmeink szerint ítéljük szépnek vagy érdektelennek. Ezen az úton azonban csak bizonyos fokig juthatunk el. Az érzelmek ábrázolása minden kor művészetében más-más eszmék köntösében jelentkezik, és más formát ölt. A műalkotások mélyebb átéléséhez ezért a történeti tájékozottság — a különféle legendák, hősmondák, valamint a régi idők életformájának, szokásainak, szépségideáljának ismerete — éppoly fontos, mint a stílusban való jártasság. Enélkül a művek nagy részét nem érthetjük meg, következésképpen csak töredékét vehetjük birtokba a művészettörténet kincseinek. A csak érzelmi hozzáállás másik veszélye, hogy ilyen módon nem tudunk különbséget tenni a műalkotás és kontármunka, a giccs között. A gyakorlatlan néző rendszerint az utóbbit részesíti előnyben. A művészi alkotás mély gondolatokat, érzelmeket tolmácsol, s ezek a finom színárnyalatokból, sokszor rejtett formai megoldásokból nem „olvashatók ki” könnyen. Megértésük odaadó figyelmet, elmélyülést és bizonyos szakértelmet kíván. A giccs ezzel szemben nélkülözi a mélyebb mondanivalót és a kifejezéshez szükséges, „nehezen érthető” formai szépségeket. Készítője csupán tetszetősségre törekszik, elsősorban érzéseinkre akar hatná a „romantikus” naplemente, turbékoló galambok, tavi hattyúk, bőgő szarvasok és kunyhós téli tájak, mosolygó cigánylányok tarka színű tálalásával.. Ellentétben a szépséget csak lassan feltáró, komoly művel, a giccs „megértése” nem igényel semmiféle szellemi fáradságot. Könnyen felfogható, mert felszínes érzéseket tolmácsol, mosolyt vagy ábrándos hangulatot fakasztva a nézőben, minden maradandó hatás nélkül. Akár a vendéglői muzsikát vagy a ponyvaregényt, hamar el is felejtjük. Ha faílra akasztjuk, alig vetünk rá néha egy futó pillantást. Az értékes festmény viszont soká foglalkoztat bennünket, és emlékezetes marad a számunkra, mert felemelő élményt nyújt, önismeretre nevel és finomítja az ízlésünket. Keressünk fel egy múzeumot és lépjünk elfogulatlanul a ké• Rafaello: Esterházy Madonna és részlet a műből. pék elé. Ne törődjünk „hozzá nem értésünkkel” — hisz mindenki így kezdte, — csak hagyjuk, hogy a mű hasson ránk. Olvassuk el a elmét, amiből megtudjuk, mit ábrázol (vallásos, mitológiai, történeti ábrázolás esetében jó, ha tudjuk a téma jelentését!) Azután álljunk néhány lépésnyire a képtől, majd lépjünk újra vissza, és figyeljük meg: miképpen illeszkedik ez a részlet az egészbe. Először a kompozíció összes elemei, a formák, vonalak, színek egyszerre, együttesen hatnak ránk. De hamar észrevesszük, hogy némely részlet, egy alak, csoport vagy tárgy minduntalan magára vonja tekintetünket, mert a művész szerkezetileg — hangsúlyozott formákkal, vonalakkal, élénk színnel vagy erős fénnyel — kiemelte, műve központjává tette. Ettől a hangsúlyozott motívumtól aztán a kisebb formák, gyengébb fények, vonalak továbbvezetik szemünket egészen a legapróbb részletekig. Miközben a mű felépítését, formáinak, vonalainak ritmusát, színeinek összhatását, fény-árnyék beszédét így' „végigolvastuk”, fokozatosan mindjobban megértjük a mondanivalóját, átéljük érzelmi tartalmát, s e réven egyre több szépséget találunk a mű stílusában is. Mindehhez azonban elengedhetetlen az alapfokú szakismeret, amit fokozatosan bánkí elsajátíthat. (Folytatjuk) Reményi Ede A szabadságharc hegedűsére, a hegedűjátók egyik virtuózára. Reményi Edére emlékezett a Petőfi Népe 1978. január 17-én, születésének 150. évfordulóján. Páratlan művészi életútjának rövid felvázolásában olvashattuk többek között, hogy Reményi legmaradandóbb emlékeinek egyike a budapesti Petőfi-szobor alapjának megteremtése. A költségek nagyobb részét ő „hegedülte” ösz- sze országjáró hangversenyein. Megyénkben kevesen, de Kiskunfélegyházán sokan tudják, hogy Reményi Ede csodálatos hangszere a Petőíi-kultusz bölcsőjénél. Félegyházán is sokakat gyönyörködtötett és lelkesített. Reményi Félegyházán a városi tanács dísztermében 1860. november 18-án hangversenyezett. A forró hangulatú est bevételét Reményi Petőfi-emléktábla létesítésére ajánlotta fel. A szép mívű emléktáblát, amely jelenleg is a féiegyházi Petőfi-ház falát díszíti. Gerenday pesti kőfaragó mes. tor 1861-ben el is készítette, de a politikai körülmények miatt leleplezésére csak 1867. október 13- án. az első országos Petőfi-ün- nepség keretében került sor. Kis. kunfélegyháza város tanácsa méltányolva Reményi Ede művészi munkásságát, és a Petőfl-kultusz ápolásában betöltött szerepét. 1861. november 20-i ülésén a város díszpolgárai közé választotta. A félegyházi Petőfi-emléktábla avató ünnepsége alkalmával Re. .menyi ismét hangversenyt adott, s ennek bevételét Pesten felállítandó Petőfi-szobor alapjáraaján- lotta fel. Reményi Ede 1867. október 15- én írásban kérte Kiskunfélegyháza város tanácsát, hogy azt a teret, ahol „a nagy költő emléktáblája díszeleg” Petőfi .térnek nevezze el. A képviselőgyűlés 1867. december 16-i ülésén a kérelmet kedvezően fogadta: „Reményi Ede úr óhajtását szíves készséggel tellyesitendi a képviselő gyűlés, s ez úttal el is határozza, mi szerint 4zon tér, ahol a nagy költő emléktáblája díszeleg, Petőfi térnek neveztessék, a gyermek iskola épület napkeleti sarkaira e czim feljegyeztessék." Kiskunfélegyháza első Petőfi teiét 1900-ban beolvasztották a mai Petőfi Sándor utcába. A nagy muzsikusra, a Petőíi- kultusz kezdeményezőjére és ápolójára születésének 150. évfordulója alkalmával szívesen és szeretettel emlékezik Kiskunfélegyháza lakossága. Fekete János A HÁRMAS KIS TÜKÖR Egy régi tankönyvről 1771-ben egy nagykőrösi református tanár tollából olyan tankönyv született, mely népszerűségével évtizedeken keresztül felülmúlt minden más tankönyvet. A Hármas Kis Tükör szerzője, Loson- tzi Hányoki István, Nagykőrösön, majd Debrecenben végezte iskoláit, Utrechtben szerzett teológiai doktorátust, aztán a nagykőrösi iskolák tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő rektora lett. Tanított, prédikált, búcsúztatókat és énekszövegeket, valamint teológiai, földrajzi, filozófiai és gazdaságpolitikai tárgyú tanulmányokat is írt. Tizenhét gyermeke volt, de gyakran ültek asztalánál szegény és árva gyermekek is, akikről gondoskodott. Miután hallását elvesztette s a tanítást kénytelen volt abbahagyni, minden idejét a tudományos munkára fordította. Ekkor kezdte el a Hármas Kis .Tükör megírását. Bessenyei Györgyék magyar nyelvért folytatott mozgalmának szellemében s a nagy pedagógusmesterek: Apáczai Csere János és a debreceni Maróthy György törekvéseivel azonosulva, ő is magyarrá akarta tenni az iskolákat, magyar tankönyvet akart adni a kisdiákok kezébe. Nagy tudással és alapos pedagógiai felkészültséggel írta meg a könyvet; könnyed, verses formában és kérdés-feleletben előadva a megtanulandókat. Az 1771-es kiadás még csak a mű első részét, zet vagy?” — indítja az egyik fejezetet. — „Én magyar nemzet vagyok.” A Hármas Kis Tükör népszerűségét mutatja, hoigy több évtizeden keresztül újra és újra kiadták. A Szent História és a földrajzi versecskék változatlanok maradtak, a történeti és alkotmánytani részeket az időszak követelményeinek megfelelően módosították, bővítették. Az 1824—,1840. között megjelent tíz debreceni kiadásiból a Szent Históriát kihagyták, hogy más felekezetek iskoláiban is használhassák. Nem tudjuk pontosan, hányszor jelent meg összesen. Kiss Áron, a hazai népoktatásügy ismert krónikása 71 kiadást állapított meg 1906-iban, később azonban még előkerültek általa nem ismert példányok is. A XVIII. század tankönyvirodalmának legjobb terméke csaknem egy évszázadon keresztül élt a tanítók s kisdiákok körében, gyakran családi olvasmánnyá is vált. Levéltári dokumentumok utalnak arra, hogy megyénk területén is állandóan használták. i Az önkényuralom korában iskoláinkban és érződött az osztrák kormány központosító törekvése. Thun Leó osztrák kultuszminiszter elrendelte a császári-királyi iskolakönyvek kiadásában Bécsben megjelent tankönyvek használatát, és második osztályos kortól a német nyelv tanulását. a Szent Históriát tartalmazta:- A nagyobbik részt-: A -Hármas Kis-Tükör-pesti kiadói: Trattmer és Magyarország Kis Tükörét, majd Erdélyország I^is - Károlyi 1850-től óvatosságból bővítették a könyvet Tükörét 1773-bán a második kiadáshoz csatolta'á ‘az osztrák 'himnossfeál 'S 'á''magyar történelmet Ausztria történetébe olvasztva közölték. Ennek elszerző, s ettől kezdve a hármas tagolás — melyből a címe is ered — mindvégig megmaradt. Valamennyi kiadásban szerepelt Magyarország és Erdély térképe is. A szerző végigkalauzolja az olvasót Magyarország vármegyéin, elvezeti minden nevezetes helyre. Idézzünk a Duna—Tisza közének bemutatásából: „Itt vagyon Tzegléd is, Kőrös, Ktskeméttel Gazdag három Vörös-bor szürettel. Kalotsa, Sóit, Dömsöd a’ Kis-Kun helyekkel Mellyek bővelkednek Töltt búza Vermekkel" Az elemi iskolákban a történelem oktatásának kezdetei egybeestek e könyv elterjedésével, hatása óriási volt. A párbeszédes formába foglalt történelmi és alkotmánytani részeket forró hazaszeretet, öntudatos magyarság hatja át. „Micsoda nemlenére -*- az alkotmánytani rész miatt — a hely- tartóság 1854-ben betiltotta. A tankönyv pályafutása ezzel nem ért véget. 'Továbbra is használták, különösen a falusi iskolákban. 1859-ben a Pápán kiadott református népiskolai utasítás a tanítók számára még mindig a Hármas Kis Tükröt ajánlotta, tudomást sem véve az öt évvel korábbi tiltó rendelkezésről — vagy éppen azzal szembeszállva. Losontzi Hányoki István tankönyvét a történelem s a régi könyvek — de a szűkebb szülőföldünk múltja iránt érdeklődők — ma is kézbeve- hetik, olvashatják. 1942-ben -megjelent a Kecskeméten élő -kiváló irodalomtörténész, Vajthó László szerkesztette Magyar Irodalmi Ritkaságok sorozatban, e kiadás példányai elérhetők a könyvtárba járók számára. Körösi Ilona A RENDEZŐ CÉLJAIRÓL,HÉTKÖZNAPOK ÜNNEPI KRÓNIKÁJA Új kisfilmek Bács-Kiskun megyéről A Bács-Kiskun megyében utazgatók sűrűn találkozhattak május óta egy filmes csoporttal. Láthatták őket bajai motorcsónakversenyen, a bugaci borókásban, a félegyházi főtéren, a Szelidi-tónál. Dolgoztak múzeumban, művelődési otthonban, üzemekben, termelőszövetkezetekben. Megszólaltattak tanyaiakat, frissen városba települteket, törzsökös kiskunságiakat, vízenjárókat. Föltűnt, hogy mindig tempósan, összehangoltan tették dolgukat; kétszer is meggondolta valaki, hogy megzavarja • Leslár János rendező intésére Barcs Sándor operatőr közelképet készít az Univer ÁFÉSZ termékeiből. (Tóth Sándor felvétele.) ritmusos, sietős munkájukat.-Figyeltem őket több kecskeméti helyszínen. Futó szavakat váltottam velük, többre nem jutott idő. Végre a Petőfi Nyomda faltkarton üzemében rövid időre szabaddá tehette magát a rendező. A belső és külső fények ve- gyülése gondos világítást, azaz a lámpák kiszámított elhelyezését követelte. Beszélgethetünk, amíg a kábeleket húzkodják, fémvázakon megtalálják a világítótestek legcélszerűbb beállítását. A tiszakécskel kötődésű, hajdani félegyházi középiskolás Lestár Jánost sokan Ismerik, még többen nézték dokumentumfllm- jelt a mozikban, a képernyőn. Két évtizede szerzett diplomát. A Színek és képek című kfs- fllmjével hívta föl magára először a figyelmet. Forgatott Afrikában, Amerikában, Ázsiában. A Tűznyilak című, bravúros, az éjszakai vadászrepülőket bemutató film hozta eddig a Balázs Béla- díjas rendező számára a legnagyobb elismerést: díjat kapott Versaillesben, Miskolcon és másutt. Legutóbb a dán kommunista pártról készített filmet. A koránál fiatalosabb, energikus mozgású rendező az iparkodás, a feszített munka magyarázatával kezdi. — Február végén át kell adnunk a majd egy órás megyefilmet és tíz lámpás napunk még hátra vun. A többiekkel jobban állunk. — A többiekkel? — A MAFILM Propagandafilm Stúdiója Bács-Kiskun megyei tanácsok, üzemek és a kiskunsági tsz-szövetség felkérésére, rendelésére hat filmet készít. Arra törekszünk, hogy különféle műfajokban, kompozíciókban tükrözzük az elmúlt tíz-tizenöt évben végbement változásokat. Hírül adjuk, hogy hol tart a sokáig elmaradottnak minősített homok-megye, megörökítsük sajátosságait, ezáltal az itt élők ismeretei is bővüljenek, növekedjék önbecsülésük. — Nagyon örültem a megbízásnak, mert áttekinthetjük a megye gazdasági, kulturális életének legfontosabb területeit. Örülök, mert magam sem gondoltam. sejtettem, hogy mi minden történt itt. Nem könnyen lelkesedem, hiszen munkámból adódóan rengeteget utazom, sokat látok, ritkán csodálkozom. A paprikák légiójától vöröslő kalocsai határban mozgó hatalmas gépsorokat mégsem feledhetem. Csak a kifosztott paprikatövek maradtak nyomukban. Korábban a mezőgazdaság szó mindenkinek a kapát, kaszát, a gürcölést idézte. — Örülök, mert a megye vezetői és sok szakember részéről munkánkat segítő, könnyítő támogatást, bámulutos ügyszeretettel párosult tájékozottságot, lokálpatriotizmust tapasztaltunk. — Melyik filmet fejezték be leghamarabb? — Harminckét percben mutattuk be a kiskunsági tsz-szövetség területén a gépesítés eredményeit, hasznát, érzékeltettük, hogy a közös gazdaságok miként segítik a háztáji gazdálkodást. — Arra törekedtünk, hogy meggyőző fotografálással adjunk képet a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat sok irányú, a megye arculatát átformáló tevékenységéről. Jól állunk a fél- egyházi városfilmmel. A befejezéshez közeledik a megye idegenforgalmi nevezetességeit népszerűsítő film is. őszre, a termelési év befejezése után végzünk a Kecskeméti Konzervgyárban is. Valamennyinél kerültük a lelkendezést, a patetikus hangvételt. Természetesen az eredményeket sorakoztattuk, a legszebb tájakat fotografá'ltuk, de mindig jeleztük, hogy mi minden történt, mennyi erőfeszítésbe került, amíg ide eljutottak, amíg sokak részesülhetnek a természet szépségeiben. Sehol sem szépítettük a valóságot. Ügy mondhatnám: majd mindegyik a hétköznapok ünnepi krónikája. — Ennyi —, mondom a filmes végszót, mert látom, hogy Barcs Sándor operatőr már munkára kész, befejezték a lámpázást. Lestár János néhány szót vált az operatőrrel, bekapcsolják a világítótesteket, csendes surro- gással indul a gép, színek, ábrák, feliratok kerülnek üres kartonlapok százaira. A felvevőgép gondosan követi a folyamatot, a tárolótérig kiséri a több színű — hajtogatás után gyógyszeres dobozokként hasznosuló — íveket, majd ráfordul a gép kezelőjére, mert mégis ő a legfontosabb: könnyed mozdulatokkal parancsol a hatalmas masinának ... Talán egy, talán két perc telik el, amikor Lestár János biccent: ennyi. Sietve csomagolnak, Időre várják őket Hetényegyházán. Az egyik nyomdai gépmester fejcsóválva néz utánuk: — Hajtós munka ez is, tudtam, de csak most láttam igazán. Holtai Nándor
